Mágneses magrezonancia spektroszkópia (NMR)

Kémiai eltolódás - definíció

A rezonanciafrekvencia B mágneses indukciótól való függése miatt₀ (eszköz-specifikus) a frekvenciaeltolás abszolút specifikációja alkalmatlan molekuláris paraméterként.

Ezért egy relatív mennyiséget, a δ kémiai eltolódást vezették be:

$${\delta }_{\mathrm{én}}=\frac{{\nu }_{\mathrm{én}}-{\nu }_{\text{alapértelmezett}}}{{\nu }_0}$$

δ a megfigyelt mag rezonanciajeleinek különbsége a ν mintában_én referenciaanyagban pedig ν_{alapértelmezett} osztva a mérési gyakoriság ν-vel_O.

A δ hányados egy olyan számot eredményez, amely mindig 10-es nagyságrendű^-6 ott megadhatja ${\nu }_{\mathrm{én}}-{\nu }_{\text{alapértelmezett}}$ Hz tartományban van, míg ${\nu }_0$ MHz-ben van megadva.

példa

nál nél ¹H a legnagyobb különbség ${\nu }_{\mathrm{én}}-{\nu }_{\text{alapértelmezett}}$ kb. 600 és 8000 Hz között, ${\nu }_0$ 60 és 800 MHz között.

Az egyszerűség kedvéért a számérték 10⁶ megszorozva és megadva δ-t ppm-ben (parts per million).

A referenciaanyag kémiai eltolódása (többnyire) nullára van állítva; az összes többi mag (egyféle magtípusé!) jeleit ehhez viszonyítva adjuk meg ppm-ben.

A kémiai eltolódás eszközfüggetlensége miatt minden egyes magtípushoz létre lehetett hozni olyan eltolódási táblázatokat, amelyekben a szerkezeti csoportok többségénél leolvasható a δ.

A kémiai eltolódás hozzávetőleges tartománya például a protonoknál 0 és 12 ppm között, a szénnél 0 és 220 ppm között van.

Példa a ¹H műszakasztal